2022. november 13., vasárnap

33. évközi vasárnap

 

33. évközi vasárnap                      2022. november 13.

Köszönjük a templomfűtéssel kapcsolatos visszajelzéseket. Eredményét hétfőn a plébánia levelező listájára felteszem.

Köszönjük a segítséget a templomkert takarításban.

Péntek 17.30 moziklub lesz.

Ádventi koszorúkötés lesz Koszorújegy a sekrestyében 1000Ft-ért vásárolható.

A héten Nagy Szent Albert, Skóciai Szent Margit, Nagy Szent Gertrúd, Szent Péter és Pál bazilikák felszentelése és Árpádházi Szent Erzsébet ünnepe lesz. Isten éltessen mindenkit, aki a héten ünnepli születés vagy a névnapját.

 

Ima a békéért!

„Urunk Jézus Krisztus, az Örök Atya Fia, küldd el most Lelkedet az egész földre.

A Szentlélek éljen minden nép szívében, hogy megmeneküljenek a romlástól, a pusztulástól és a háborútól. Minden nemzet Édesanyja, a boldogságos Szűz Mária, legyen a mi közbenjárónk. Ámen!



A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele

Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepére 2022


Kedves Testvérek!

Huszonnégy év – ez kevesebb, mint egy emberöltő. Mindössze ennyi adatott az egyik

legismertebb magyar szentnek, a szolgálatkész fiatalok, az édesanyák és az özvegyek

példaképének, Árpád-házi Szent Erzsébetnek. A tevékeny szeretet földi megtestesítője mégis

teljes életet élt. Abban a rövid időben, ami itt a Földön adatott neki, volt vidám gyermek,

szerelmes feleség, szerető édesanya, gyászoló özvegy, de mindenekelőtt az elesetteken segítő

ember. Olyan, aki meggyőződésből és teljes odaadással tette a jót. Életszentsége kortársai

számára teljesen nyilvánvaló volt, ezért is volt lehetséges, hogy alig három évvel a halála után

már a szentek között tisztelték.

Árpád-házi Szent Erzsébet évről évre visszatérő ünnepe jó alkalom, hogy felemeljük

tekintetünket saját életünk mindennapi problémáiról és kinyissuk szívünket a nálunk nehezebb

helyzetben lévők felé. II. András királyunk lánya jól ismerte Szent Jakab apostol

figyelmeztetését: „az embert a tettek teszik igazzá, nem a hit egymagában” (Jak 2,24).

Szent Erzsébet élete maga volt a tanúságtétel. Tanúságtétel Krisztus mellett, tanúságtétel

a szeretet határtalansága mellett. Vagyonát teljes egészében a szegények, rászorulók

támogatására fordította. Csodái, legendái évszázadok óta adnak világszerte iránymutatást

kereszténységből és emberségből mindenkinek. Életének megrendítő mozzanata, hogy egyszer

a templomban, Szűz Mária előtt levette fejéről a koronát és arccal a földre borult, mert úgy

érezte, nem lehet díszesebb korona a fején, mint égi Édesanyjának. Ebből az apró cselekedetből

is láthatjuk, hogy szolgálata nem pusztán öncélú segítés volt, hanem Isten Országának

tettekben megnyilvánuló hirdetése.

XVI. Benedek pápa így ír az Egyház karitatív tevékenységéről a Deus caritas est

kezdetű enciklikában: „Az Egyház lényege hármas feladatban mutatkozik meg: Isten Igéjének

hirdetése (kerygma-martyria), a szentségek ünneplése (leiturgia), a szeretet szolgálata

(diakónia). E három feladat kölcsönösen föltételezi egymást, és nem szakíthatók el egymástól.

A szeretetszolgálat az Egyház számára nem valamiféle jótékonyság, amit másokra is rá lehetne

bízni, hanem a lényegéhez tartozik, tulajdon lényegének mellőzhetetlen kifejezése” (Deus

caritas est, 25).

Ez az a lelkület, amelyet igyekszünk megvalósítani Egyházunk karitatív tevékenységei

során is. Ne feledjük, hogy Krisztus követőinek a rászorulókat segítő szolgálata már a kezdeti

időkben kivívta a pogányok csodálatát is, és figyelmüket a keresztény közösségre irányította.

Kétezer éves történelmünk során az Egyház tagjai minden történelmi korban törekedtek

szeretettel segíteni a rászorulókon, így téve tanúságot arról, hogy Krisztushoz tartoznak.


A Katolikus Karitász munkatársai, önkéntesei azon dolgoznak, hogy a Szent Erzsébet

életében megnyilvánuló tevékeny szeretet ma is része legyen Egyházunk mindennapjainak. Az

ő példája nyomán a Katolikus Karitász is magáénak vallja Ferenc pápa gondolatát, amelyet

idén október 19-én a Világélelmezési Fórum résztvevőihez címzett: „magát az embert kell a

figyelem középpontjába állítani, teljes valóságában és minden valós szükségletével együtt,

főként a nélkülözőkre gondolva”. Február óta a nélkülözők új csoportjával találkozunk. Hazánk

igyekszik minden olyan eszközzel segíteni, ami a leginkább rászorulók és a béke érdekében áll.

A Katolikus Karitász munkatársai a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia szándéka szerint

folyamatosan jelen vannak a magyar-ukrán határnál, segélyszállítmányokat juttatnak el

Kárpátaljára és a háborús övezetekbe is. Komplex segítséget adnak a hazánkban letelepedni

vágyóknak: gyorssegély mellett albérleti támogatással, jogi ügyekben vagy munkahely- és

iskolakeresésben nyújtott tanácsadással, ám a legfontosabb, hogy személyes jelenléttel,

emberséggel, krisztusi szeretettel fordulnak a rászorulókhoz.

Keresztény emberként minket különösen is elborzaszt a háború. Hiszünk benne, hogy

egymás kölcsönös tisztelete, megértése az, ami előmozdíthatja a békét. Pontosan hatvan éve,

1962 őszén kezdődött a II. Vatikáni Zsinat, amelynek egyik központi gondolata éppen a béke

volt. A zsinati atyák szerint a béke „annak a rendnek a gyümölcse, melyet Teremtője oltott bele

az emberi társadalomba, s amelyet az egyre nagyobb igazságosságra szomjazó embereknek kell

megvalósítaniuk” (II. János Pál pápa üzenete a Béke 35. világnapjára; 2002. január 1.).

Nem is kell azonban hazánkon kívülre néznünk, hogy nehéz helyzetben lévőket

találjunk. Itthon is szembesülünk az energia és az élelmiszerek drasztikus áremelkedésével,

tapasztaljuk hétköznapjainkban is, hogy számos családnak, közösségnek, iskolának vagy

vállalkozásnak jelentenek súlyos nehézséget a megemelkedett költségek. Szent Erzsébet

példáját követve arra buzdítunk mindenkit, hogy az előttünk álló nehéz időkben legyünk

hasznos eszközök Isten kezében, vegyük észre a környezetünkben segítségre szorulókat és

lehetőségeink szerint vegyünk részt a krisztusi cselekvő szeretet gyakorlásában. Ferenc pápa

erre buzdított szeptember 27-én, Páli Szent Vince szavait ajánlva követői figyelmébe a

közösségi médiában írt bejegyzésében: „Kérjük az Egyház és a magunk számára a kegyelmet,

hogy meglássuk az éhező, szomjazó, idegen, ruháitól és méltóságától megfosztott, beteg,

rabságban lévő emberben az Úr Jézust”.

Bizalommal kérjük híveinket, hogy november 20-án, vasárnap perselyadományaikkal is

segítsék Egyházunk karitatív és szociális szolgálatát, amely Isten gondviselő, irgalmas

szeretetét mutatja fel.

Kelt Budapesten, 2022. november 5.


a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Advent 2. vasárnapja

Advent 2. vasárnapja 2022. december 4. A templomot fűtjük. Köszönjük az adományokat a templom fűtésére. Bérmálkozói hittan lesz ma este....